"A bolsevik nem orosz, és nem román és nem magyar. A bolsevik egy olyan ember, aki elégedetlen ,irigy és tele van gyűlölködéssel. Mindent gyűlöl, aki nem úgy gondolkodik, mint ő. És akit gyűlöl, azt meg is öli. Ilyen meg olyan jelszavak mögé bújnak, és a jelszavak mögül könyörtelenül meg akarnak ölni mindenkit, akit gyűlölnek. Tegnap bolsevikoknak, ma kapitalistáknak mondják magukat, holnap ilyen vagy olyan unionistáknak. Mindegy, hogy minek nevezi magát. Egy csürhe ez, uram, apák, fiak! Mindegy, hogy milyen jelszó nevében fosztogat. Végeredményben egy és ugyanaz: Homo Bestialis!" (Wass Albert: Ember az országút szélén- részlet az előadásból)

Elgondolkodtató ez a szöveg. Mégpedig azért, mert a valóságot mondja el, rendkívül közvetlen módon. De nem akarok rátérni az elemzésre, ezt inkább az irodalmárokra bíznám. Az úgynevezett kommunizmusról szeretnék itt e néhány sorban értekezni.

A kommunizmus ideológiáját Marx, és Engels dolgozta ki, mindketten zsidó családból származnak, tehát faji sajátosságaikat, gondolkodásmódjukat is beledolgozták a kommunizmusba. Először is a kommunizmus Isten-tagadó mivolta tűnik szembe. Istentagadó, mert hiszi, hogy a paradicsomi állapotokat a Földön is megteremtheti. Ez ellentmond a kereszténység tanainak, valószínűsíthetően a zsidó vallás

Jézus-ellenességében gyökeredzik. Idealista elképzelés ugyanis az egész kommunizmus, az ősközösségi állapotra emlékeztető "nincs magántulajdon" felfogásával együtt. Már miért lenne az ideális állapot egy olyan, amilyen akkor volt, mikor az ember még nem volt képes írni, beszélni? Tehát az egész alapgondolatot meg lehet cáfolni. Az "osztályharc" gondolata is egy hihetetlenül primitív és felszínes, hiszen minden nemzet államfelépítése különbözik, még ha államformájuk ugyanaz is ( más a francia és más az orosz egyeduralmi állam felépítése). Tehát a társadalom-politika is sántít, mint azt látjuk. Az előző érvből következik az internacionalizmus cáfolata is, mivel a népeket nem lehet "közös kalap alá venni", mivel nem azonosak a gyökereik, kultúrájuk. A túlzott materializmus is jellemzően zsidó gyökerű.

A fentiekben említettem, hogy a kommunizmus végeredményben a zsidó szellemiség kizárólagos terméke. Ezt megerősíti a XX. századi "kommunista", a bolsevik vezetők, akik -milyen meglepő- szinte kivétel nélkül a "Ábrahám szent magjának" leszármazottai. Ajánlom figyelmetekbe, Testvérek Herman Fehst: Bolsevizmus és zsidóság című munkáját.

A kommunisták által végrehajtott tömeggyilkosságok felsorolása nem férne bele ezen cikk terjedelmébe, ezért csupán a leghírhedtebb "tisztogatásokat" említeném meg. A Katny-i erdőben leölt lengyelek, a porrábombázott német városok halottai, a megbecstelenített lányok és nők ezrei, és a gulágokban elpusztult milliók mind-mind a kommunizmus eredményei. Összesen 100 millió (!) emberi lény esett áldozatul az inhumanizmusnak, egy olyan ördögi rendszernek, amihez hasonlót a világ nem látott, és nem is fog látni addig, amíg Cion bölcseinek jóslata valóra válik, és nyíltan is színre lép a zsidó szuperkormány. Isten óvjon mindnyájunkat ettől!

Sokan legyintenek, azt mondják, hogy a kommunizmusnak vége van, a történelem ezen korszaka lezárult. Csakhogy a túlélők még mindig köztünk vannak, a pártfunkcionáriusokat felelősségre nem vonták, sőt, Hazánkban ők ülnek az országgyűlésben! Minden családban tudnak mesélni egy-két történetet a kommunisták rémtetteiről.

Még egy "érdekesség": A "munkás-paraszt" államnak a legtöbb áldozata épp e két társadalmi csoportból került ki. Tehát itt lelepleződik végleg a kommunizmus, láthatjuk, célja csupán a rombolás, ezt jelszavak mögé bújva cselekszik meg, de ha ezen jelszavak mögé tekintünk, megpillantjuk az pusztítás mögött álló szimbolikus figurát: a zsidót.