Az 1848/1849-es szabadságharc után nem sokan gondolták, hogy 20 év múlva ismét lesz honvédség, magyar zászló alatt, magyar nyelvvel. Az 1868. évi törvény 28 honvéd gyalogezred felállítását engedélyezte. Számuk aztán 32-re nőtt, majd a világháború alatt tovább szaporodott. 1869. november elején képezték ki a legelső honvédújoncokat. 1914 és 1918 között kitartóan harcoltak. Galíciában és Szilézia határán feltartóztatták az orosz túlerőt, a Kárpátokban legyőzték, majd visszaszorították a muszkákat a határon túlra. A szerb és montenegrói sereget kiűzve kétszer is bevették Belgrádot. Az először nyolcszor erősebb olaszokat 11 isonzói harcban vertek vissza, majd a 12. csatában visszaszorították őket a Piavén túlra. Az Erdélybe betörő román hadsereget szétverték, majd fél Romániát elfoglalták. Az I. világháborús honvédeket nem győzték le. A háború végéig mindenhol győztessen, idegen földön álltak. A harcok befejezéséig 273 magyar tiszt a Katonai Mária Terézia Rendet, 100 fő pedig az Arany Tiszti Vitézségi Érmet kapta meg. Akik a hazáért estek el, örökké élnek! Csupán az 1918 őszén kialakult magyarországi események tették lehetővé, hogy nem tudták megvédeni az országot az intervenciós csapatoktól. A világháború mély nyomott hagyott az emberiség történelmében. Átalakította Európa térképét, politikai rendjét. A trianoni katasztrófáért a magyar katonákat nem terheli felelősség! A 4 évig tartó harcok emlékművei ott állnak a városokban és a falvakban. Élményei közel 100 év múltán is elevenek.