Horthy Miklós a Szolnok megyei Kenderesen született, református vallású, jómódú középbirtokos családban. Már 14 éves korában belépett a fiumei haditengerészeti akadémiába. 18 évesen tengerész hadapród, majd szolgálataiért megkapta a sorhajózási hadnagyi rangot. Előbb a Taurus hajó parancsnoka, majd a balkáni háború idején, mint fregattkapitány, átvette a Budapest sorhajó parancsnokságát. Mint kiváló minősítésű tisztet Ferenc József szárnysegédként maga mellé vette. Az I. világháború kitörésekor, mint a Habsburg csatahajó parancsnoka részt vett az olasz partok ellen intézett támadásban, majd Montenegró és Lovcsen tengeri ágyúzásában. 1917 májusában a Novara zászlóshajó parancsnokaként az otrantói szorosban megtámadta az egyesült angol-francia-olasz flotta egységét és nagy győzelmet aratott. Az ütközet folyamán súlyos sebet kapott, de a parancsnoki hídra kötöztette magát és tovább irányította a harcot. Hőstettéért megkapta a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. Ellentengernagyként a Prinz Eugén csatahajó parancsnoka, majd 1918-ban altengernagyként az egész császári és királyi haditengerészet főparancsnoka lett. A vereség után ő adta át a flottát az antantnak, majd visszavonult Kenderesre, a családi birtokra. Mint katona 66 kitüntetéssel rendelkezett, ebből 19 magyar és 47 külföldi volt. 1919 májusában Károlyi Gyula Aradon, majd Szegeden megalakította az ellenforradalmi kormányt, melynek Horthy lett a hadügyminisztere. 1919 júniusában megszervezte a Nemzeti Hadsereget. Augusztus elején létrehozta a Nemzeti Hadsereg Fővezérségét, majd Siófokra repült, s ott rendezte be főhadiszállását. November 16-án darutollas katonái élén ünnepélyesen bevonult a fővárosba. Helyreállította a Károlyi Mihály és Kun Béla által megszüntetett törvényességet és rendet. 1920 márciusától, 1944 októberéig Magyarország kormányzója volt. A revíziós célok megvalósítása érdekében eggyütt haladt Németországgal, de Hitlert és a nácikat nem kedvelte. 1944. október 16-án lemondott és Szálasi Ferencet nevezte ki miniszterelnöknek. A II. világháború utolsó hónapjait egy bajorországi kastélyban töltötte az SS őrizetében. A nürnbergi perben tanúként hallgatták ki. A háború utáni rendszer száműzte hazájából, majd 1948-ban a portugáliai Estorilban telepedett le, s ott halt meg 89 éves korában. A liszaboni katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. Újratemetésére 1993 őszén, Kenderesen került sor.