A "tót" név eredete
Hazánk területére nyilván az avarok közvetítésével kerültek az első szlávok, akiket elsősorban országuk köré, gyepűnépként telepítettek, de saját térségükön belül is, védelmi és igazgatási központjaik, az avar gyűrűk köré is kerültek szláv szolgák. Ez a magyarázata annak, hogy az ország területén elszórtan is találunk egykori szláv lakosokra utaló földrajzi neveket. Ezekre a nevekre hivatkozva igyekeznek egyes szlovák tudósok bizonyítékot találni az egykori "Szlovákia" nagyságára . Árpád honfoglalói az itt talált szláv szórványokat, ezek népét egységesen "tót"-nak nevezték. Ennek az a magyarázata, hogy az avarok telepítette szlávok keveredtek az itt maradt gepidákkal, akik magukat "tot"-nak nevezték. Ezt a magyarok a Kárpát-medence minden szláv nyelvű népére egységesen alkalmazták, amint" azt Makkai László történészünk megállapítja. Régi térképeinken Horvátország helyén is Tótország van feltüntetve. A szlávság gyors elterjedését alkalmazkodóképességének, igénytelenségének r köszönheti. Minden állam megtűrte őket, mint olcsó munkaerőt, ha területére s beszivárogtak. Saját államalapításra sokáig képtelenek voltak. Első megszervezőik lovasnépek vagy germánok voltak. A vagy két évtizedig fennállott Nagymorva Birodalomra hivatkozni, mint történelmi jogalapra, komolytalan. Ez a birodalom államalkotó, szervező nép hiányában, nem lévén természetes fejlődés eredménye, csak Szvatopluk kiváló képességeinek köszönhette rövid létét. Így majdnem maradéktalanul omlott össze. Nyitra és környéke csak ideiglenesen hódított terület, a birodalom súlyterülete a Kárpátokon kívül volt. Minderről egykorú bajor püspökök írásai is tanúskodnak. Hogy nagy szláv birodalomról szó sem Iehetett, azt még a nagyszláv történész, Palaczky is beismerte: "a magyarok megjelenése az alakulóban lévő szervezet szívébe hatolt be." A mai szláv tudományosság sem tudja azt bizonyítani, hogy ez a morva terjeszkedés Komárom vonalán túlra is elért volna, mint F. Graus írta. A Csehszlovák Tudományos Akadémia kezdeményezésére készített tanulmányok között olvasható Jan Dekan megállapítása: "A nagymorva jelzőt nem tartom szerencsésnek, mert téves elképzelések kialakítására vezet e nemzetiség területi kiterjedését illetően". (Nemzetiség a feudalizmus korában, Budapest, 1972.)

A nagymorva birodalom legendája
Egykori szlovák miniszter és egyetemi tanár azonban arról írt, hogy Mojmir herceg 846-ban egyesítette a szlovák hercegségeket, Nagymorva Birodalom elnevezés alatt. Szerinte ebben az időben ez a birodalom nemcsak Szlovákiára, Morvaország keleti részére, továbbá Ausztria keleti, Pannónia északi részére, de még a Nagy Magyar Alföld tekintélyes területére is kiterjeszkedett. Hogy miért nevezték volna el magukat a "szlovák hercegségek" Morva Birodalomnak, ezt nem magyarázta meg. Némely szlovák tudós rajta is túltett, a Passautól a Fekete-tengerig, a Tátrától Szalonikiig terjedő szlovák birodalomról írva. Az Encyclopedia Britannica írja XI. kiadása XIII. kötetében a morva birodalomról: "Ez az árnyékbirodalom a magyarok első támadására olyan maradéktalanul összeomlott, hogy megérkezésük után tíz évvel nyoma sem maradt." Árpádék nyugati gyepűvonala a Kárpátok nyugati előterében húzódott. Ezt bizonyítja Ibrahim Ibn Jakab zsidó rabszolga-kereskedő útinaplója melyben feljegyezte, hogy Csehország "hosszában határos a türkök földjével." Ibrahim a Morva völgyében utazott Prága felé. Hogy a magyar gyepű átnyúlt a Kárpátokon is, igazolja Török Sándor kutatása, aki ott 21 magyar eredetű helynevet talált. (Településtörténeti tanulmányok és határproblémák a Kárpát-medencében, Garfield, 1975. 19. és 26. old.) A szlovák régészet megkísérli a Felvidéken talált leleteket úgy magyarázni, mintha azok nagymorva eredetűek volnának. Pedig ezek kétségtelenül lovasnemzetek, hunok, avarok, magyarok hagyatékai. Az ős-szlávoknak szavuk sem volt sisakra, kardra, fokosra, csak később vették át használatukat. (A. Stenderk Petersen: Slawisch-germanische Leninwortkunde, Dorpat, 1927.)

A magyar-szláv kongresszus eredményei
Budapesten 1963. október 23-28. között magyar-szláv kongresszust tartottak: "Szlávok a Duna-medencében és a Balkánon" címmel. Ott a magyar tudósok kérdései nem egyszer kellemetlenek voltak a szlávok számára. Fügedi Erik kérdez- te: "Ha a nagymorva állam olyan erős volt, mi az oka, hogy államszervezete nyomtalanul eltűnt?" A sok kiásott, nagymorvának mondott templom komoly egyházi szervezetet tételez fel. Mi az oka, hogy ez is eltűnt? Miképpen volt ott a IX. sz.-ban akkora népsűrűség, amilyent a szláv térkép feltüntet? A morva Paulik mindezekre csak annyit válaszolt, hogy a morva telepek 20 évenként helyüket változtatták. Váczy Péter felvetésére -hogy olyan népnek, amelynek még neve sem volt, vándor pásztor volt, miképpen lehettek pompás templomai, gazdag sírleletei? -csak László Gyula tudott magyarázatot adni, rámutatva a krónikáink, sőt a szláv évkönyvek feljegyezte kettős magyar honfoglalásra, a felvidéki griffes-indás díszítésű sírleletekre. (Archeológiai Értesítő, Budapest, 1964. XII.) Hogy a morvákból a Kárpátokon belül nem sok maradhatott, bizonyítja még a magyar nyelvben kimutatható szláv eredetű szavak többsége, amennyiben tényleg szláv, akkor a pannóniai szlávoktól származik, s nem a morváktól. (Prof. Stefan Kniezsa: Die Sprache der alten Slawen Transdanubiens, 1955.,32/33. old.) Konstantin császár is megörökítette: "Jöttek a türkök -magyarok -, teljesen tönkretették a morvákat, elfoglalták országukat, a nép maradékai szétszéledtek a szomszédos népekhez". A Felvidéken kialakult mai szlovák népben tehát édeskevés utóda lehet az eredeti morvaszlávoknak.

Cyrill és Method nem járt Szlovákiában
A szlovák történetírás megkísérli Nyitrával kapcsolatosan Cyrillt és Methodot is beépíteni propagandaanyagába, mint akik segítségével a szlovákok terjesztették el a kereszténységet a Duna-medencében. Mondanunk sem kell, hogy ebből semmi sem igaz. Ugyanis felvidéki tevékenységüket semmi sem igazolja. Kniezsaprofesszor is megállapítja, hogy a két hittérítő egyáltalán nem működött azon a területen, amit ma Szlovákiának neveznek, kultuszuk a szlovákoknál egészen újkeletű. Az egyházi életben nyomuk sincs. Szerinte pl. bőségesen találunk anyagot Szt. István kultuszára vonatkozóan, szlovák nyelvű imádságok százai tanúskodnak erről, még a protestánsoknál is, de semmi nyoma Cyrillnek és Methodnak. (Kovács Endre: Magyarország és Kelet-Európa, Budapest, 1947.277. old.) Ha a szlovák nép kialakulásának történetét vizsgáljuk, meg kell határoznunk azt is, hogy milyen magyar települések voltak a Felvidéken. Már ezek léte is bizonyítja, hogy ott az árpádi honfoglalás idején igen kevés szláv Iehetett. Hogy a bizonyíthatóan ott élt magyarság tetemes része tűnt el az idők folyamán, csak úgy érthető meg, hogy jelentős magyar emberanyag gyarapította a szlovákság kialakulását. Kétségtelen, hogy a Felvidéken Árpád bejövetele előtt is éltek már magyarok. ". Jenő pápa 826-ban levelet írt a "keresztény magyarok fejedelmének'" felszólítva őt templomok építésére. Tehát még jóval Methodék előtt. Kopasz Károly császár 858. évi konventi határozatának aláírói között már egy "hungaricus comes" szerepeit. A Faludi Évkönyvben 863-ban található, hogy a holland Utrecht városának püspöke "Hungaricus Trainstensis". A 863. évben a keresztény krónikák megállapították, hogy a "hunok összessége már megtért". VIII. János pápa 872. és 882. között ismételten írt a "keresztény magyarok fejedelmének'" szintén templomok építésére buzdítva őt. Kétségtelenül a Felvidékről volt szó. László Gyula professzor a régészeti megfigyeléseket térképre rögzítve, számos tanulmányában bizonyította be, hogy Árpádék előtt is éltek Felvidékünkön magyarok. (Archeológiai Értesítő 1964. és 1970. sz.)

Az ősmagyar települések
A továbbiakban majd okmányokon alapuló adatok felsorolásával bizonyítjuk, hogy a Felvidék tele volt magyar helynevekkel, amelyeket későbbi határleírások tanúsága szerint fokozatosan cseréltek fel szláv nevekkel. Tehát szlávosodás és nem magyarosítás folyt. Kniezsa professzor idevágó tanulmánya bő bizonyító anyagot mutat be erről. (St. Kniezsa: Zur Geschichte der ungarisch-slowakischen ethnischen Gren- zen, Budapest, 1941.) Bőven sorolhatnánk fel adatokat más szerzők műveiből, mint: Körösy József dr., Jócsik Lajos dr., Révay István gr., Kovács Ilona, Wagner Ferenc dr. Felvidéki vármegyéink ősi magyar nevei szintén bizonyságai az eredeti magyar településnek. Ezek: Turóc, Árva, Zólyom, Bars, Hont, Szepes, Sáros, Ung, Bereg. Árpád-kori okmányok tanúskodnak a nyugati gyepük székely településeiről, Pozsony, Nyitra, Trencsén vármegyék területén. Szalontai Rezső, a világszerte csehnek tudott Comensky(Comenius) székely származását igazolva (aki bizony Szeges volt) mutatja ki a morvaországi székely határőrök nyomait. De a Szepesben, a Poprádi-fennsíkon is megtalálhatjuk a székely telepek maradványait. Kevésbé ismert az az új régészeti felfedezés, hogy a mai Przemisl terében és attól keletre, Délkelet-Lengyelország és Délnyugat-Ukrajna területén is voltak az Árpádok idején előretolt magyar határbiztosító előőrsök, kisebb földvárakkal meg- erősítve. Ilyeneket találtak Przemisl területén kívül Halics városában, Krüloszban, Szudovaja Visnja faluban is, amelyek magyarságát az ott feltárt temetők leletei igazolták. (Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete közleménye, Nép- szabadság 1979. febr. 25. sz. 15. old.) Ez a vonal felel meg a honfoglalók Verecke felé való vonulásának is. E földvárak őrsége ellenőrizhette a duklai, uzsoki, mezőlaborci kárpáti átkelő útvonalakat. Ha a Kárpátvonal katonai biztosítása ilyen messze előretolt elemekkel volt megerősítve, ér1hető, hogy a Kárpátokon belül is mindenütt magyar volt a határbiztosító település, tehát végig a Felvidéken is.

Az eltótosodás
Az Árpád-kori oklevelek természetesen sok -a magyarság életmódjának kevésbé megfelelő -, akkor még lakatlan területről emlékeznek meg. Ez időben a magyarság lent a völgyekben települt Ie, különösen Trencsénben, Turócban, Liptóban ismeretes a magyar nemesi falvak egész sora. A később betelepülő szlávság eleinte csak a hegyi legeltetésre alkalmas régiókat szállta meg. Később a szaporodó tótság között elszigetelten élő magyar falvak lakossága eltótosodott. Részben belőlük alakult ki a tótság első nemessége, utóbb a tótok kiválói is felemelkedhettek erre a társadalmi szintre, főként összeházasodások révén. A XV. sz. után az eltótosodás mind nagyobb méretűvé vált, számítások szerint a XVII.-XVIII. sz.-ok folyamán kb. negyedmillió magyart és 200.000 németet olvasztott magába a tótság. (Karácsonyi János: Tör1énelmi jogunk, Budapest, 1921.) Lássuk, honnét kerültek a szlávok a Felvidékre, akikből a szlovákság kialakulhatott. A német terjeszkedés Kelet felé, maga előtt terelte a sziléziai, cseh- és morvaországi szláv pásztorokat. Ezek fokozatosan töltötték ki a pozsonyi, nyitrai, morvamezei, szepesi gyepű elvi térségeket, a XII. sz. végéig eljutva a Hernádig is. Oklevelekkel igazolható, hogy a fehérhorvátok főleg Sziléziából jöttek, Pozsony megyébe horvátok, a keleti térbe főleg rutének. Már Károly Róbert király nagyszámú erdőirtó "tótot és vendet telepített a Dráva-Száva-közi Tótországból a Vág és Nyitra völgyeibe. Később, a török elől menekülő balkáni szlávok is a tótság lélekszámát szaporították. A cseh bevándorlás is korán megkezdődött, különösen a husziták idejében volt igen erős. Lengyelek is telepedtek be hozzánk, Trencsénbe, Árvába és Szepesbe. A későbbi szlovák nép tehát igen sokféle elemből alakult ki, ami magyarázza a viszonylag kis területen előforduló sokféle nyelvjárást. (Jancsó Benedek: Defensio nationis hungaricae, Budapest, 1920., Bonkáló Sándor dr.: A szlávok, Budapest, l- 1915., PavelJosef Safarik: Geschichtederslawischen Sprache und Literatur, 1826.)

Ami a Dunántuli szláv jelenlétet illeti - egyetlen kisebb település Létezett Zalavár helyén. Ez valóban létezett - mocsár közepén állt - olyan részen amely határterület két magyar törzs között - azaz gyepü vidéken. Azért létezhetett mert mezőgazdasági müvelésre alkalmatlan terület volt. Semmikép nem örgrófság székhelye - inkább követség.

- Olyan uralkodó, hogy Pribina, sohasem létezett. A nevet a romantikus pánszlávizmus találta ki. Ellenben tudunk BIRIWIN-ről, aki frank szolgálatban állott. Eredete ismeretlen, hunnak is mondják. Viszont három osztrák régész azonosította a székhelyét a moc saras Klagenfurt mellett, Moosburgban, ahol ma is állanak az eredeti Briwin, Biriwin vár romjai. A helyet Arnulf, kelet-frank király, később császár is használta székhelynek. Ez a történet azonban Karintia szláv vonatkozásainak része. Samo, aki Szíriából érkezett zsidó származású kereskedő volt és fran k szolgálatba állt, a tiroli Judenburgból kereskedett, amikor a kereskedelmi utak védelmére zsoldosokat fogadott fel, ezek részben karintiai szlávok voltak. Megelőzte Biriwint, de a pánszláv romantika ebből Samo birodalmát gyártotta le és ezt a mesét elhelyezték Csehországba, majd a az újcseh sovi nizmus Palackyval az élen az egészet áttolta a Felvidékre. Sem Kocel, sem Biriwin, vagy Briwin, sosem járt a Balaton mellett. Oda csak a szovjet uralom idején helyezték őket át az anyaországi kocatörténészek a hivatalos tudomány címén. Gyártottak hozzá hamis tanokat és a régészeti adatokra mindezt ráfo gták. Az igazság az, hogy a kazáriai polgárháború idején a pannoniai avar kagán Aachenbe utazik, ahol Nagy Károly fogadja őt és megerősíti tisztségében. Ezért nem nevez ki Pribinákat a frank uralom Pannonia, tehát a szkíta fölfogás értelmében a Kárpát - medence területére helytartónak.

De nem állunk jobban többi, hasonló mesével sem. Itt van Svatopluk, akinek a valódi neve azonban Zwentibold. Svatoplukból Nagymorva Uralkodót gyártott a pánszlávizmus és ezt a Hatalmas Birodalmat a Felvidékre, illetve gyakorlatilag a bukott benesi Csehszl ovákia területére helyezte. Ezt a mesét szajkózza az anyaországi szupertudomány. A Nagy Birodalom Szentjévé pedig a szláv pápa támogatásával kikiáltották Metód püspököt. Ezzel a szemben: - Svatopluk sosem létezett, a nevet Cosmas prágai krónikás ötlötte ki, de igazolhatóan dalmát szerzetesek elbeszélése alapján, ugyanis Zwentiboldot valában a pápa követe jelenlétében kiáltották ki királynak Dalmácia mezején. Ö azonban a horvát királylista első számú királya a horvát krónikák szerint. - Zwentibold a nevét apjától kapta, aki nem volt más, mint Arnulf kelet-frank király. Erről a frank udvar krónikái írnak részletesen. Sosem járt a felvidéki Nyitrán, és sosem volt a nagymorva szláv birodalom Fejedelme. Germán volt az istenadta. - Sőt, gyűlölte a szlávokat. Vannak arról adatok, hogy gyűlölte Metódot, akit a ravasz bizánci bajkeverő politika nevezett ki érseknek SIRMIUMBA, aminek a mai neve: SRIEMSKA MITROVICA. Ez a helység a SZERÉMSÉG központja volt, első püspökét, SZENT ANDRONICU ST Sirmiumba még a rómaiak nevezték ki, mert fontos katonai állomásuk volt. A MITRA tiszteletre utalhat a név, ami viszont Zoroaszteri, persiai hatás. Ebből van a szláv Nyitravica. Sirmiumból az avarok, Baján csaptai verték ki a görögöket és velük érkeztek ide az első szlávok is északról, akik Dagobe rt Langobard fejedelem alattvalói voltak és Dagobert adta őket az avaroknak, hogy utat vágjanak a Morva kapun át az avar hadaknak. A görög politika azonban nem adta fel a dolgot és most Metódot küldte be a térségbe, aki a szláv nyelven térített és szláv papokat képezett ki. Nagy énekléssel teret is hódítottak, mire az éneklő szláv papokat, mintegy 5OO-t Zwentibold kiűzött a területről - micsoda pánszláv hős - és vannak arra adatok, hogy ez a feldühödött frank megölte magát Metód érseket is, akit a pápa Sirmium érsekének nevezett ki, Szent Andronicus székébe. Metódnak volt egy segédpüspöke is , őt ugyancsak elküldte az anyaországi-pánszláv történetírás a Felvidekre, Nyitrára püspöknek, holott a pápai iratok szerint Sirmiumba küldték őt is Metód mellé.

Visegrád: A görög egyház már Kazária területén, mint hun püspökségek, összesen HÉT létezett az Aral-tó és a Fekete tenger mellékén, Szkítiában, egy pátriárka vezetésével, mint EGY-ház-kerület. Ezért a görög rítus még a scizmát követően is tartotta mag át az Árpádház uralkodásának teljes ideje alatt Pannnoniában. Visegrád az Árpádok nyári lakhelye volt, nem véleltlen, hogy Mátyás király is ide építette nyári palotáját. Viszont az Árpádok idején görög szerzetesek laktak a vár mellett és ők nevezték el a hegyet Visegrádnak, követve a szláv rítust - szerencse, hogy kizavarták ezeket a zavart szlavizálókat az országból, bár az Árpádok olyan erősek voltak, hogy nem sokat törődtek se a görögökkel, sem a latin papokkal. Csakhát gyorsan felejtünk.

Balaton: Szerintem nem nevezhető mocsárnak. A finnugorista, tehát a pánszláv és pángermán tudomány a magyarban csak a magáét keresi. Ráfogták, hogy Blatenské jazero, vagyis sáros tó. Könnyű így tudóskodni. El szoktam mondani, hogy pl. itt van Tuttenkhamo n egyiptomi fáraó: Már ő is szláv volt a finnugoros - pánszlávista tudomány szerint, mégcsak nem is akármilyen, hanem nagyvonalú szláv fáraó volt, mert már a nevéből is látni: Tu Ten Kamen: Itt Ez a Nagy KŐ, mondta Nagyvonalúan az általa épített Piramisra. Lám ebből is minden látható. Persze a Balaton névben felismerhető Bál Isten neve, aki Kánaánita Isten volt, Ó-Babilon istensége. Sumér nyelven az Élet Vize, ebbe dobta bele János Vitéz a Rózsaszálat.