Külön fejezetet lehetne írni arról a munkáról, amelyet ez a zsidó sajtó a harctereken végzett. A háború utolsó évében Magyarországot az AOK sajtóhadiszállásán egyetlenegy újságíró kivételével kizárólag zsidók képviselték. Ennek a nagyszerű képviseletnek minden hátránya és nemzetellenessége kiütközött, ami végezetül is a hírhedt „nem akarunk katonát látni" hadügyminiszteri kijelentésben érte el csúcspontját A magát magyarnak nevező liberális sajtót az alábbi írók képviselték az AOK sajtóhadiszállásán:

Molnár (Neumann) Ferenc Az Est, Szomori (Weisz) Emil Az Újság, Herceg (Hercog) Géza, A Nap, Simon,Vilmos (?) Pesti Hírlap, Bíró (Blau) Lajós, író, dr.Gonda (?) Henrik Magyarország, Magyar (?) Lajos, később népbiztos Az Újság, Göndör (Krausz) Náthán Népszava, Pogány (Schwartz,) József, később hadügyi népbiztos Népszava, Révész (f) Imre fotoriporter, dr. Fabinyi (Forster) Izidor a Képeslapoktól, Grósz Izsó fotoriporter, dr. Radó (?) emigráns több napilaptól, Vészi (?) Margit Pester Lloyd, Lengyel (Lefkovics) Manó Menyhért író. Az egyetlen keresztény haditudósító Payr Hugó volt. íme, így nézett ki az a társaság, amely a magyar hadsereg hősi küzdelmeiről számolt be olvasóinak. De ezeket az olvasókat akkor a 21 milliós Magyarország jelentette, hiszen minden lap és minden sajtóorgánum az ő kezükben volt

Rendszeresen, megbízhatóan végeztek támadásaikat a magyar állameszme ellen. Az ország közvéleményét cinikus, biztos kézzel vezették a meghasonlás felé. A történelem homokóráján lassan peregtek a homokszemek. Aztán elérkeztünk a mélypontra...

Az Est 1917 december 25-iki számában (tehát 10 hónappal a háború befejezése előtt) a magyar zsidóság egyik „nagynevű" költője az alábbi verset írta:

I.
Új Krisztus jött, de oly közel ma még
Hogy fel sem éri ez a nemzedék,
S nem súgja szent érzések percein
Lenin, Lenin.

II.
Ember ő is, megcsúfolt, szenvedő, Kivert,
száműzött, örök magvető.
Felnőtt milliók omló könnyein . . .
Lenin, Lenin.

III.
Torka itta a nyomor illatát,
Ajka dalolta a szolgák dalát,
Szíve vérzett gyötrő reményein . . .
Lenin, Lenin.

IV.
S amikor a rosszaság már égig ért,
S bitangján szüretelték a vért,
Szólt: Ne legyen több vér, s fekete szín
Lenin, Lenin.

V.
A vizekből, a légből, föld alól
Ahol csak gyilkos fegyver szava szól,
Jertek megkínzott, hős testvéreim ...
Lenin, Lenin.

VI.
Császároknak dörögve álljt kiált,
Elparancsolja a bitor halált,
Tárt karral vár vágyóknak válaszin . . .
Lenin, Lenin.

VII.
S meglátta, egymást minden szenvedő,
Szülő, gyermek, testvér és szerető,
Végigsuhant a népek szívein . . .
Lenin, Lenin.

VIII.
Termő lombbá lettek a fegyverek,
Testvérekké lettek az emberek,
Karácsony volt épp a Föld terein,
Lenin, Lenin.

Így üdvözölte a magyarországi zsidó sajtó a világháború, utolsó negyedében Lenint és az orosz bolsevizmust. Nem volt cenzúra, amely ezt megakadályozta volna, és ezzel megindultunk 1919 március 21-ike felé . . .

Alig tíz hónappal a fenti vers megjelenése után Budapesten kitört az őszirózsás forradalom és négy hónap múlva a tavaszforduló napján gépfegyverek kattogtak a magyar főváros utcáin . . .